keresztvisszfény, vagy amit akartok

Falcsik Mari:
Verzió

uram ha most kapna formát a portré
nem kéne már a harcos főszerep
kalandregény sem érdekelne többé
más oldalamról ismerhetne meg
ezúttal kép lennék aranyló homályos
hulló delfti csönd: így illenék magához

őrizne ház: nyugalma vérré válna
áldott meleggé: eltelnék vele
tükröm magát mutatná háttal állva
ahogy künn tépi férfisors szele
dühödten csapkodna nagykabátja szárnya
nem nagyon tudnám miféle vész cibálja

visszfényben ülnék nem telnék a gonddal
mikor belépne házunk ajtaján
bólintanék derengő szép mosollyal
fejem munkámra visszahajtanám
nyugodtan várhatnék sőt értő fölénnyel
míg fénykörömbe űzné a néma éjjel