fehér keret, origó, nullpont

Sirokai Mátyás
Origó

Napról napra ez a szürkülés,
a szavak szobafogsága.
Ülök szemben az ablakkal,
és nem látok ki magamon.
Megint az, hogy honnan
kezdjem el. Ülök az ablakban,
a szoba visszapillantása
kék-fehér keretbe foglal.
Egy busz megy el, mögötte az ég,
előtte az út, mögötte
halad a visszapillantása.
Ülök, megint az, hogy honnan
út, meddig ügyes próbálgatás.
Az ablakkeretből kilóg a
lábam, a híd, az út nagyobbik
része, a honnan indulás.
Ülök szemben az ablakkal,
fehér keret, origó, nullpont.