kántor péter

Miközben baktat át a Kossuth téren

Miközben baktat át a hatalmas Kossuth téren,
és a térre kanyarodó kettes villamos oldalán
nagy plakátok hirdetik, hogy Magyarország összefog,
és hogy megbüntetjük a bankokat, vagy valami ilyesmit,
de hát miféle abszurd hirdetések ezek is!
valaki ösztönzésére Isten természetéről töpreng,
közelebbről a süketségéről és a vakságáról,
valamint szagló-, tapintó- és ízlelő érzékének tökéletes hiányáról,
s hogy mindez mivel jár, ránk nézve természetesen,
hogy mennyiben törvényszerű ez és elkerülhetetlen, és
fájdalmas, ugyanakkor, ugyanakkor
sok apró és nem is csak apró jelből
egyszer csak összeáll a fejében és tisztán látja,
mint ahogy a különböző betűkből egy szó egyszer csak összeáll,
szóval ki lesz csinálva, ez lesz, ez van,
bocsáss meg, pajtás, de ki leszel csinálva, mondja valaki
az ő hangján, és mintha meg is hajolna hozzá egy kicsit,
az ellenségeid által, hát persze,
vagy ha ők nem érnek rád, vagy nem eléggé,
mert valami más, fontosabb dolguk akad éppen,
akkor a barátaid által, igen,
vagy az úgynevezett barátaid által, ilyenek csak vannak,
akikre szükség esetén valamennyire támaszkodhatsz,
legalább egy kicsit egészen biztosan,
de ha se az ellenségeid, se a barátaid, se senki más,
akkor majd kicsinálod te magadat,
még ha nem is megy olyan könnyedén,
nem, nem megy olyan könnyedén,
de hát van benned kötelességérzet, ne tagadd,
és van benned elszántság és tehetség is,
és nem vagy te se olyan gyenge, se olyan gyáva,
meg nem is várhatsz mindig mindent mástól,
hogy majd az ostobák, az irigyek, a rosszak,
vagy az okosak, a nagylelkűek, a jók,
a boldogság kék madara, a vasorrú bába,
vagy valami teljességgel kiszámíthatatlan véletlen,
miközben baktatsz át a Kossuth téren.