6 thoughts on “in memoriam Túri Zoltán 2017.

  1. Kedves Túri úr! Nagyon fáj, hogy többé már nem beszélgethetek magával, hogy már nem mehetek vissza. Pedig vissza kellett volna még mennem. Egy kis ágat elhoztam a fája alól. Egyszer mesélte, hogy volt egy páciense, akinek egy alkalommal azt mondta, jó lenne, ha úgy menne el magától, hogy vinne is valamit magával. Pár hónap múlva ez az ember, amikor újból eljött, előhúzott egy tárgyat a zsebéből, egy kis apróságot, ami korábban a maga dolgozószobájában hevert a könyvespolcon, és azt mondta, köszöni, de most már visszahozta, mert nincs rá többet szüksége. Ezen azóta is nevetek, ha eszembe jut. Akkor tudtam meg igazán, mit jelent maga nekem, amikor… nem, még mindig nem tudom teljesen felfogni.

  2. Szeretném megkérdezni, hogy hol találom a Doktor Úr fáját, mert szeretnék tőle búcsút venni. Köszönöm!

  3. Kedves Doktor Úr! Nagyon hiányzik, bárcsak itt lenne még velünk! Emlékét őrzöm!

  4. Soha nem gondoltam hogy pár találkozás egy emberrel ilyen nyomot tud hagyni.És ekkora űrt.Sokszor jut eszembe és rengeteget idézem.Kár, hogy nem volt több idő, hiányzik az egész lénye, ahogyan csak kevesen látnak ebben a világban.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.