Jónás Tamás – In nomine filii
majd izzadni kezdenek a rostos templomok
szemerkélni kezd az első felfelé eső
újra meghal aki feleslegesen halott
saját maga ellen szabadul minden túlerő
izmos fák mint alázattal egymáshoz szokott
testek lassult szívverése tenyereiket
egy időben engedik el és szélnek a szagot
gőgös füvek titka szökik: mindegyik süket
fáknál is nagyobbra nőnek csupán mert lehet
eltakarítja a szennyes ég mocskát a sötét
kipattanó szemek után bőrt növeszt a fény
rettegő tenger tapogatja a kozmosz köldökét
szűkülő végtelenen lesz új isten a szegély
és megérezzük akkor egymás kész félelmeit
együtt kúszunk át a gyengeség vasrácsain
mint rozsdaháncsot hullatunk el minden emberit
lassan szakadó szívvel a semmi hatványain
illanó hálával látjuk: senki nem segít
/Jónás Tamás: Törzs: Magvető, Budapest, 2016/