dermedt csecsemők, kaszabolás

Várady Szabolcs
Kutyára dér

A víz alatt, ott jó élet folyik.
Magunkra húzzuk, mint egy takarót,
csak nem szabad, hogy bármink is kilógjon.
Valakit mégis mindig észrevesznek,
de elsimul. Fönn éhínség, mi meg
eszünk-iszunk. Ám nő a féktelenség;
a vízpaplan, hiába rángatom,
elcsúszik. Már a habok tetején
ott siklik a megtorlás hírnöke.
Aztán a terror, öldöklő hadak.
Szárazföld, a rideg tények világa.
Ijedelembe dermedt csecsemők
a kaszabolás kellős közepén.