Hartay Csaba – Tűlevéllel elvarrt szavak
Vannak-e szavak? Csakis szótlanul.
Vannak-e percek? Látatlan elvonul.
A kertben hógyapjas tuják állnak.
Szenteste áldott születésre várnak.
Az égen holdtestű, csillagszemű halak.
Akár a kimondatlanul is létező szavak.
Csak az emlékezés akváriumfénye.
A múlt, mintha lassan úszva égne.
Éjben derengő, nádtetős ház, szólít, hív.
Odabent szaporán dobogó kályhaszív.
Most dermedt szobák, elfagyó szavak,
s körben komor, repedezett vályogfalak.
Elfolynak évek, omlanak ölelések.
Ami marad: katedrális a feledésnek.
Az égen holdtestű, csillagszemű alak.
Szaggatott dallam, tűlevéllel elvarrt szavak