ESTRAGON
Az emberek hülyék. (Kínlódva felemelkedik, sántikálva a bal oldali díszlethez megy, a távolba néz, kezét ernyőként szeme elé tartja, megfordul, átmegy a jobb oldali díszlethez, a távolba néz. Vladimir követi a tekintetével, aztán felemeli a cipőt, belenéz, és sietve elereszti)
VLADIMIR
Fujj! (Kiköp)
Estragon visszamegy a színpad közepéig, s a hátteret nézi
ESTRAGON
Gyönyörű vidék. (Megfordul, a színpad széléig megy, s a közönségre tekint) Mosolygó táj. (Vladimirhoz fordul) Menjünk innét!
VLADIMIR
Nem mehetünk.
ESTRAGON
Miért?
VLADIMIR
Godot-ra várunk.
/samuel beckett/