fehér rongyzászló

Orcsik Roland:
Mese a fehér rongyról

Mielőtt még asztalterítővé változott, a fehér rongy olyan szabadon lobogott a szélben, mint az ország nélküli zászló. Sokáig lengett így, céltalanul és üresen. Aztán valaki meglátta, gondolt egyet, s a konyhaasztalára terítette. Ám ez nem volt elég neki: puha testét piros kockákra rácsozta. A fehér rongy szabadsága odalett. Hogy meg ne szökjön, jó nagy kővel lesúlyozták. Aztán valaki meglátta, gondolt egyet, s a konyhaasztalról kövestől egy galériába cipelte. Sokan elhaladtak már mellette, de nem figyeltek föl szívdobogására a súlyos kő alatt. E dobogás a szabadságot idézi, a szelet és a Nap melegét.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.