Tóth Kinga: Faliratok
„Das lässt keinen kalt”
cicanadrág a csatornafedélen
ül a betonoszlopnak mesél
a játszótér közepén villanypásztor
annak mondja el a titkát a fülébe
teszi a kezét kis kagylót
csinál az oszlophoz oda
suttogja mindjárt karácsony
hogyhogy nincs senki
a parkoló üres autó
a másik végig mozdulatlan
a nagyobb a magasabb
a haja hosszabb a botnak
amit felkapnak ő viszi az elejét
a másik lába volt az oszlop
összekeveredett a cicanadrág
mégse hozzá beszélt az oszlophoz
annak mondta el a titkát
arról a másikról a hosszabbról
aki mindig elöl megy aki viszi
„Zuhause ist alles super, Mann!”
itt az asszonyok
le nem aratott kukoricák
megfeketedett napraforgók
a bokrok nem tárnak szét
felfelé törnek
a fák sorban és közel
nincsenek oldalhajtások
a partnál nincs vészjelzés
közel az út a folyón
át lehet gyalogolni
a szoknyájuk az utak között
nem is mély nem is látszik
az út is belemegy
a lejtőn bele a köténybe
„Tür auf, Tür zu”
apa mosdik
anya főz
idegenek az ajtóban
zümmög az éji bogár
kint a tücsök
idegenek az ajtóban
ember nem szól itt
amikor menekülnek
kakassziréna fütyül
rajt’ maradt a fazék
kiforr kiürül
anya apa
idegenek